Villanàsok

kozeleg a szeptember.

ez a hir sok mindenkit elszomorit; vége lesz a nyàrnak és kezdodik a munka és a tanulàs... ez minket is bànattal tolt el, mivel el kell hagynunk augusztusi "otthonunkat"...

(de még mielott a konnyes bucsut emlegetnénk, leirjuk, hogy Klàri egyfolytàban a szunyogcsipéseit vakargatja vagy eszzeveszettul keresi az ejszaka kozepen a citronellt mig Hanna edesdeden szundit, esetleg beszel is magaban -vagy a Klàrihoz? ezt sosem tudjuk meg-.... :))

a mostani non stop két hetes munkàt a nizzai szabadnap elozte meg, ahol tobbé-kevésbé kipihentuk az elozo hét fàradalmait (persze csak a reggeli kipakolàsa utàn). a kertész felesége vitt ki minket a buszmegàlloba, igy az odautat nyolcad annyi pénzért sikerult megtenni mintha vonattal mentunk volna.
miutàn megérkeztunk, belevetettuk magunkat a nizzai sikàtorok surujébe, ahol nézelodéssel és vàsàrolgatàssal toltottuk az idot, amig a tengerpartra nem értunk. még egy bolhapiacon is végigverekedtuk magunkat, ahol értékes ajtokilincseket csodàlhattunk meg, amit valoszinuleg egy letatarozott hàzrol szerelhettek le. azért akadt pàr remekmu is, a kedvencunk a gitàr alaku CD tarto àlvàny volt.
egész nap nagyon szép idonk volt, ezért a tengerparton ebedeltunk, kozben megàllapitottuk, hogy ez a legszebb tengerpart, amit làttunk -méteres hullàmokkal-. ebed utàn gondoltuk lubickolunk egyet a tengerben. mint utobb kiderult ez kicsit merész vàllalkozàs volt, mivel nem szàmoltunk a hatalmas hullàmokkal amik erosebbnek bizonyultak nàlunk, s igy a combig éro vizben sikerult egymàs feje felett bukfenceznunk, a kavicsokkal és a sos vizzel keveredve... pàr ilyen akcio utàn lesérulve màsztunk ki a vizbol (ez is kb 10 percig tartott!). utàna inkàbb csak tisztes tàvolsàgbol figyeltuk a hasonlo sorsra jutott embereket.
strandolàs utàn a vàros nevezetességeit kutattuk fel. ebbe annyira belemerultunk, hogy a vonat indulàsàt ismét figyelmen kivul hagytuk, de szerencsére egy helyi sràc felajànlotta, hogy mutat nekunk egy rovidebb utat, és elvezet minket az àllomàshoz. igy ittartozkodàsunk alatt eloszor sikerult elérnunk azt a vonatot, amit kinéztunk.

mikor hazaértunk elképedve vettuk tudomàsul, hogy az elkényeztetett francia csalàd még a reggelit sem birta maga utàn leszedni a lugasbol, nemhogy a vacsoràt eloàllitsa egyedul. (pedig Roland hànyszor elmondta, hogy mindennél fontosabb, hogy a romlando dolgokat minél elobb betegyuk a hutobe, nem beszélve a cukorrol/vajrol/tejrol, amiket mind kinn hagytak a kertben...)


ez utàn kovetkezett a màr emlitett két hét napi 12 ora munka.
erre az adta az erot, hogy szinte -a hàz majdnem minden lakojàval egyutt- szàmoltuk vissza a napokat a Nagy Pillanatig, amikor hon szeretett kenyérado gazdànk départol. ez a pillanat is elérkezett, ezért van idonk egyàltalàn gép elé ulni (na meg mert màr jo a gep) na, de ne siessunk ennyire elore a idoben, azért még volt egy pàr emlitésre mélto villanàs.

-elsosorban az, hogy a szakàcs egyik nap mintha tiz kicsi négert jàtszana, a fél tàrsasàgot megmérgezte:) -a legnagyobb joindulattal persze-ennek oka még mindig rejtély szàmunkra, talàn azzal lehet osszefuggésben, hogy a frissen leszedett viràgot is a zsiros mosogatolébe dugja vàza helyett, vagy hogy szeret minden megmaradt dolgot ujra és ujra felhasznàlni (még -mint kiderult- a "halàlt hozo étket" is képes volt...)

-csendes pihenoinket néha feldobjuk egy-egy kiruccanàssal, legutobb Cannesba akartunk menni Hannànak vonatjegyeket venni. az elengedhetetlen utitàrs persze elkisérte, igy -mint àltalàban- szinte màr megszokàsbol lélekszakadva rohantunk le Valbonne-ba a buszhoz. ott egy 10 perces szuszogàssal egybekotott vàrakozàs utàn ràjottunk, hogy a buszunk ropke egy ora mulva indul csak, igy még volt idonk a nap fàradalmait a friss levegon kipihenni.
sajàt hibà(i)nkbol okulva, jo hamar leultunk a buszmegàlloba, nehogy elmenjen nélkulunk a busz, de olyan jol elcseverésztunk, hogy csodàk csodàjàra a tàvolodo buszunkra lettunk figyelmesek. szerencsére idejében eszméltunk, igy a kovetkezo megàlloban sikerult utolérni a buszt (csak hogy meglegyen a napi edzés). a buszvezeto nagy humorral jutalmazta a versenyfutàst; "nem volt szimpatikus az elozo megàllo lànyok?!"

-koztudott, hogy Rolandnak nem telik el ugy egy nap, hogy le ne szidjon valamiért. ezért, ha mindent tokéletesen is csinàlunk, az utolso pillanatban is képes kitalàlni valamit, amirol ugyebàr "tudnunk kellett volna".
egyik este, mikor a foételes tànyérjàt szedtuk le, odasugta, hogy ugye lesz a tortàhoz fagyi is, mert làthattuk volna, hogy az magàban szàraz lesz, és nehéz étel. erre persze a vàlasz; "természetesen, gondoltunk rà!" ezutàn hatalmas sprint kovetkezett be a konyhàba, ahol a 4. szàmu fridzsiderbol kapkodtuk ki a ko kemény sorbetet, majd forro viz alà tettuk, és szaladtunk is a tobbi tànyérért. mire visszaértunk, a fagyi helyén màrcsak egy langyos levest talàltunk. legjobb megoldàsnak azt làttuk, ha a fagyinak csufolt dolgot a jég kozé dobjuk a fagyasztoba, amig vàllalhatobb àllagu nem lesz. tàlalàsàhoz nagy onuralomra volt szukség...

Egypercesek

1) A "hàzimunka" szavunkba sokminden beletartozik! az, mikor a 3szintes, iskola méretu vityillonak kell minden ablakàt lepucolni (természtesen kétszer, mivel az eso miatt ujra kezdheted mikor végre kész lennél), illetve 16 emberre mosni és vasalni, de persze ugy, hogy minden nap tiszta, vasalt àgynemu kerul az àgyakra! ...mivel ezekben nagyon kiemelkedoen teljesitettunk, igen megtisztelo feladatban lehetett részunk; husz év utàn ràjottek, hogy a sutot is ki kéne màr pucolni! ezért talpig kotényben neki is làttunk a nagy munkànak, és két délutàni kemény munkàval ki is takaritottuk az évek mocskàt... a végére a sutokkel mintha egymàs borébe bujtunk volna, mig azok csillogtak-villogtak -mint a csapok, amiket naponta mosunk le!-, mi leginkàbb a kéményseprokhoz hasonlitottunk.

2) kovetkezo emlitésre mélto jelenet Klarus nevenapjàn jàszodott. képzeljetek magatok elé két terulj-terulj asztalkàmat gyertyafényes vacsora keretében, ahol két tundéri kislàny surog-forog a vendégsereg kozott, hogy konnyeden és mosolygosan kiszolgàlja az elokelo franciàkat (persze cseppet sem bàjmosollyal!). ebben az emelkedett hangulatban jott a nagy pillanat! hon szeretett Rolonk torkàn egy szàlka akadà meg, pont mikor a serény Klàra felé hajolt egy ujabb tàl finomsàggal. a kovetkezo pillanatban arra lehettek figyelmesek a jelenlévok, hogy Roli egy pohàr boros-vizzel probàl segiteni magàn, de félrenyel, és igy szegény pincérlànyt véletlen teljes hosszàban, sugàrban lekopi!! - Hanna szakadt a nevetéstol, Klàri àllitja hogy o probàlta visszafogni magàt, dehàt.. :) a kovetkezo màsodpercben (mivel màr ugyis mindegy volt a ruhànak) màr a konyhàban adtàk elo a jelenetet a konyhàsnak, aki szegény lemaradt a mutatvànyrol.

3) a telefonàlàs nagy muvészet, nem mindenki tudja muvelni - egyesek szerint nekunk is van még hova fejlodni. ezért egy délutàni program keretében a boss (ahogy ezt tobbszor is tudtunkra adta màr: "I am the boss!") egy kiselodaàst tartott nekunk a hàzon beluli telefonàlàsrol. az elméleti részt egy gyakorlati kovette. az utobbi abbol àllt, hogy a hàz kulonbozo pontjaiba kuldott minket, hogy tobb helyzetbol is kiprobàlhassuk ezt a nehéz dolgot, hogy lekuzdhessuk gàtlàsainkat e téren. hmmm...ez annyira nem esett nehezunkre (de nem kotottuk az orràra). ma màr magabiztosan hasznàljuk a modern technologia eme csodàjàt a hàzon belul (is)! :)

4) az elviekben kozénk àllo nyelvi akadàlyokat Rolandka konnyen lekuzdi. ezt ugy teszi, hogy nem torodve azzal, hogy a màsik fél érti e a mondanivalojàt vagy sem, csak mondja, mondja a magàét. ilyenkor jovunk rà, hogy a mimika, a hangsuly és a gesztikulàcio mennyit ér; na meg nem utolso sorban a nyelvtanulàs. ezért (is) tanul Hannuli is nap mint nap "un peu" franciàul, Klàri mindenttudo franciakonyvebol, ami idokozben egyik kedvenc -és egyetlen- olvasmànyunk lett. Hanna (Klàri bevallàsa szerint) nagyon ugyesen muveli a nyelvet, és rendkivul vàlasztékosan, és egyedi tàjszolàssal fejezi ki màr magàt.

5) a konyha jo hely, néha még a szabadidonket is ott toltjuk (vagy valami cereal kiséretében, vagy csak mert a fàradsàgtol mozdulni se birunk màr...). van hogy munkaidoben is kettecskén vagyunk; a kis kukta Klàri, és a kukta segéd Hanna (micsoda poszt!). egy ilyen alkalommal paradicsomot készitettunk provence-i modra. ennek kapcsàn tobb probléma is adodott, elsosorban hogy nem voltunk biztosak benne, hogy jol memorizàltuk-e a hozzàvalokat, màsodszor, hogy nem tudtuk pontosan, hogy hogy is néz ki egy elkészitett példàny. az elso probàlkozàs nem hozott nagy esztétikai sikert, igy a paradicsomokat elmosogattuk -mint az edényeket-, és az internet folyamatos segitsége mellett egy ott talàlhato sikeresebb kiadàst igyekeztunk lemàsolni. igy a végeredmény az itt eddig elofordulo ételek kozul a legegyszerubb, és egyben persze az egyik legfinomabb sult paradicsom lett! (a receptet, és a hozzàtartozo internetes oldal cimét bàrkinek szivesen megadjuk;))


+1) innentol a vételenségig irhatnànk azokat a pontokat, amik miatt Roli kijott a sodràbol -ez minden nap megesik vele nem is egyszer, de tobbnyire nem ellenunk irànyul, hanem természeténél fogva teszi ezt (hangulatember)- ezek kozul csak egy pàrat emlitunk izelitoul:

• épp vacsoràztunk, mikor megjelent a konyhàban megnézni hogy àll a sajat vacsoraja. ekkor Hanna joszàndékuan megjegyezte, hogy fogyoban van a reggeli speciàlis teàja. erre o ingerulten kijelentette, hogy o most "very busy", és nem jo pillanatban mondja neki, màskor jobban figyeljen, hogy mikor kozol vele ilyen fontos tényeket! ez utàn egész este morcos volt...
• -Klàri, mondd meg a szakàcsnak, hogy a desszertet cukor nélkul esszuk.
  -Rendben.
  -Hallottad? Cukor nélkul.
  -Igen, megmondom.
  -Cukor nélkul! CUKOR NELKUL!!
  -Oohm, oké? :)
• a tànyérra letapadt halat nehéz kivenni, hàt még ha az ember lelkiàllapota meglehetosen ingadozo...! erre élo példa maga Moszijo Holan', aki annyra felhuzta magàt egyik nap valamin, hogy képtelen volt szedni magànak. hogy lenyugtassa magàt sétàra indult a konyhàba, ahol ugy eresztette ki a gozt, hogy kozolte a szakàccsal, hogy a hal ehetetlen, nem sult àt, nincs jol elkészitve... érdekes a tobbieknek mégis sikerult kivenni!
• a bàr kipakolàsa nem egy konnyu dolog, foleg ha olyan sok mindent kell kitenni, hogy az embereknek màr kàpràzik a szeme a sok foldi jotol! a legnagyobb joszàndékkal lehetne ezt feltételezni Rolandrol is, aki egészen a konyhàig elcsoszogott, csak hogy kioszthassa Hannàt, mivel nem talàlt vodkàt a teraszon. annyi onkritikàja még neki is volt, hogy mielott teljesen kikelt volna magàbol becsukta az ajtot, hogy az elegàns vendégek, és a sajàt csalàdja nehogy meghallja. "Hova lett?Hova lett?HOVA LETT??" kérdezgette, mire Hanna ijedten kozolte, hogy mi aztàn nem ittuk meg:) 5-10 perces fejmosàs utàn kiviharzott egy màsik vodka kiséretében. az esti elpakolàsnàl viszont csodàk csodàjàra megtalàltuk az elore kikészitett italt is a késobb kivitt mellett. ezt persze o màsnap sem ismerte el...

Interkontinentàlis szabadnap

Tegnap elott szabadnapunk volt, ugyhogy mivel Corine (aki lehet, hogy Corime igazibol) felvilàgositott minket, hogy nemcsak pénteken, de hétfon is van vàsàr Ventimigliàban (ami szerinte Ventimilli), nyugodtan mehetunk oda.

Reggel ugy terveztuk, hogy majd fél ora alatt elkészulunk "cakk-und-pakk", de ez valahogy nem jott ossze, igy a buszt egy 10 perces sprinttel épp hogy csak elértuk. Cannesban és Monacoban àtszàlltunk, és nagy nyugodtsàggal indultunk neki a vàsàrt keresni. Mivel gyanusan lézengtek az emberek, egy rendortol megtudtuk, hogy Corine ismét hozta a formàjàt (tehàt Hanna is jobban tudta, tényleg csak pénteken van vàsàr!). Igy ujra a vonatàllomàsra vezetett utunk, ahol ujabb fél oràt vàrhattunk a Monacoba meno vonatra.

Végul fél 1 korul sikerult megérkeznunk immàr a harmadik orszàgba egy nap alatt! Ott ujabb bonyodalmak vàrtak rànk, eloszor is, ki kellett keveredni a vonatàllomàsrol! (ez nekunk legalàbb fél orànkat vette igénybe, kozben Klàri ràjott a megoldàsra: kell egy térkép a pàlyaudvarhoz!:)) Miutàn kiértunk a napfényre, gondoltuk megnézzuk a kilàtàst, ugyhogy felmàsztunk a vàrba. Jol leizzadtunk, ezért pihenésképp minden kanyarban fotozkodtunk, de ne aggodjatok, a képekkel nem untatunk titeket!;) egy nagyszeru ebéd utàn a casino kovetkezett, itt sikerult eljàtszanunk 5euronkat a félkaru rabloval (amit a mai napig nem tudunk, hogy hogy mukodik, de sebaj). mert "nehogy màr ne jàtszunk a monacoi casinoban!" a fulledt ido miatt az utolso két orànkat a strandon toltottuk, eleinte csak uszogattunk, majd Hanna meggyozte Klàrit hogy banànozzunk! Szuper jo volt, de elobb még be kellett szereznunk egy masik embert hozzà, mert csak 3 ember mehetett min egy banànon. Igy két olasz fiu csatlakozott, akik nagyon igyeztek a kedvunkben jàrni... 3szor belezuhantunk a tengerbe, de igy még viccesebb volt a motorcsonak utàni szàguldàs.

mivel ilyen gyorsan elrepult az ido, mikor feleszméltunk màr csak 10 perc volt a kinézett vonat idulàsàig, igy hozzànk huen lekéstuk. (bàr még mindig jobb mint a tavalyi akcio, amikor a harmadik vonatra sikerult felszàllni...) mikor Cannesba értunk, azt hittuk, hogy màr elment az utolso Valbonneba indulo busz (mert a mellett lakunk!), igy a stoppolàs elott gondoltuk még feladjuk a képeslapjainkat. Klàrinak màr annyira a stoppolàson jàrt az esze, hogy a posta elott megkérdezte az egyik jàrokelot, hogy hol is van az emlitett hely, mire o érdekes arckifejezések és némi vigyor kiséretében mutatott Klàrcsi hàta mogé! pfff, szegényke kicsit elsullyedt volna legszivesebben. de màr megszoktuk az efféle helyzeteket, ugyhogy egész hamar észbe kaptunk, és elindultunk jo helyet keresni a stoppolàshoz. Ekkor làtta meg Klara, hogy az utolso Valbonne-i busz még csak most gordult ki a megàllojàbol, igy egy ujabb sprinttel sikeresen felkéretszkedtunk az épp dugoban àllo buszra (persze jo nagy szidalmak kozepette).

Mint àltalàban, hazaérkezésunk utàn is megéheztunk, ezért mivel a hàz ures volt, nekiàlltunk palacsintàt sutni (pontosabban Klàri, Hanna addig a hangulatos, gyertyafényes vacsoràt készitette elo....) mikor minden kész volt, kiultunk a teraszra. hogy megtapasztaljuk, milyen a màsik oldalon lenni, még a csengot is magunkhoz vettuk. kicsit megsajnàltuk a francia pereputtyot, mert ràjottunk, hogy annyi mindent kell az asztalra tenni, hogy alig lehet egymàs arcàt làtni. a vacsora felénél se tartottunk még (mivel a menu min 3 desszertbol és a tobbibol àllt), mikor egy ajtocsapodàst hallva reflexszeruen haptàkba vàgtuk magunkat, és nem tobb mint 60 sec alatt sikerult minden àrulkodo jelet eltuntetnunk az asztalrol, és ugy tennunk, mint akik a legnagyobb nyugalomban a konyhàban fogyasztjàk szerény vacsoràjukat. persze mondanunk se kell, hogy téves riasztàs volt csupàn, igy folytattuk franciàs életunk felfedezését. eloszor Claire zongoràzott, majd a keretmese szekrényt vettuk kezelésbe. egyszoval jol elvoltunk, mikor TENYLEG meghallottuk a motorzugàst. igy a szupergyors oltozkodési technikànkat is fejleszthattuk. de legnagyobb bànatunkra egy programpont kimaradt: nem ugràltunk Roland àgyàn -legalàbb marad valami màskorra is- !

napjaink fénypontjai 1

1) Roland egy pàr dolgot feleslegesnek tart a szobàjàban, igy minden nap érdekes dolgokat lehet turkàlni a szemetesébol! (ebben Klarissza az àsz, ugyanis mar két kendo, és egy rozsaszin polo boldog tulajdonsoànak mondhatja magàt. a konyveket is fontolora vette, de a kilokra hagyatkozva mégis a nagy kukàba boritotta oket.) a rozsaszin polo nagyon mely benyomàst tett a tobbi "fehér" (ma màr rozsaszin) agynemure, mert Corine ugy gondolta, hogy nem ereszt majd a szinébol. ez asonban nem igy volt....:) ugyhogy legkozelebb valami hippi vendégnek adjuk azt az àgynemut!

2) egyeseknek (fulop-szigeteki babysitter) olyan jol megy soruk, hogy a mi fizetésunk kétszeresét kapjàk azért, hogy bambàn vigyorogva àlmatagon és némàn sétàlgat az eleven gyerek utàn, ugy, hogy ràadàsul még nem is beszéli szegény kisgyerek anyanyelvét! ...hat igen, jok vagyunk! a màsik gyerekcsosz pedig 4 ora vasalàsért kap naponta 100eurot. ezért otthon, a szigeteken jol megy sora.
a vendegek is elég magas korokben mozognak, megftudtuk, hogy itt volt a Club Med tulajdonosa is, aki havonta csupàn 150millio eurot keres (szegényke).

3) Corine egyik nap nagyon kis vidàm volt, ezért az egész csaladjàt megmutogatta nekunk fényképeken. van egy velunk egyidos fia, aki nem sokkal szebb mint o maga. egész véletlen a képnézegetés végére arra terelodott a szo, hogy nincs-e baràtunk, es a valaszt hallva, elkezdte ajanlgatni, hogy majd bemutatja nekunk kedves fiàt!:) hhehehe, jo vicc...

4) szombaton a csendes pihiben elmehettunk misére, Marc vitt el kocsival. kozben megmutatta a birtok teljes nagysàgàt; kiderult, hogy egy egész erdo még a de l'Espee csalàdhoz tartozik.
mivel a mise fél oràt késett, jol megfigyelhettuk a bevonulo papot, aki inkàbb hasonlitott egy spanyol modellhez mint egy katolikus paphoz, de sebaj, kell a vérfrissités!;) a francia mise nagyon jo volt, igaz nem sokat értett belole a Hanna, azért az énekeket nagy vigan énekelte o is!

mindennapok #2

kozkivanatra ismertetjuk a napirendunket, hogy mindenki tudhassa, melyik pillanatban epp miert kell rank gondolni.

tehat, eloszor is 8ra lenn kell lennunk a konyhaban, es a reggelit negyed max 9ig ki kell tennunk a lugasba. (de persze minden nap kicsit elobb, csak hogy nehogy ellustuljunk!) ehhez kulon ebresztoket kell felhuzni, Klarinak celszeru 1 oraval hamarabbra idoziteni, hogy mindenkepp fel tudjon kelni. ezt azzal alcazza, hogy "uszni megy", amirol valahogy eddig mindig sikerult lebeszelnie magat! :) -ezert jon is Hannanak egy masszazzsal!-
ezutan johet a szobak kitakaritasa, ami az agyazast, a szobahoz tartozo furdo kipucolasat, a por-, es ablaktorlest, porszivozast....jelenti. altalaban Hanna csinalja ezt, es Klari pedig addig vasalja a ruhakat (kedvence az anynemu vasalo, ami kozben Roland szerint "hatra lehet dolni, es lehet gondolni Magyarorszagra") kb 10kor jon meg a szakacs, Marcell, akinek elvileg Klari segit fozni, de erre nem mindig ad lehetoseget, igy minden ruha hamar ki lesz mosva, es vasalva. ha ezekkel megvagyunk, meg van egy par "felesleges feladat", mint pl a teljesen tiszta kis-, es nagy szalon kitakaritasa, vagy valamelyik terasz felmosasa, felsoprese.
ezekkel ugy 1 korul vegzunk, ilyenkor van egy kis szabadidonk, de csak az utan, hogy kitettuk a bart a hatso teraszra (bor, campari, whisky, uditok, viz, oliva bogyo, jeg, es sausisson).
sajat ebedunk utan oket is kiszolgaljuk. az ebedet harangszo jelzi, eloszor negyed oraval elotte, aztan amikor johetnek a terulj-terulj asztalkamhoz. az ebed utani kaverol sose feledkezhetunk el, ezt is a hatso teraszra kell kitenni.
az utana levo csendes pihenoben alszunk, setalunk a birtokon, gepezunk, vagy kavezgatunk. mindig maskor van vege, attol fuggoen ki mikor nyit be a szobankba:)
a kovetkezo kotelezo programpont a 8 orai aperitiv. utana meg kell teriteni vacsorara, segiteni a konyhaban, es 9kor lehet is harangozni (Hanna kedvenc mondata:"zso po szoné?!") pincerkedesunk kozben a pakolasunkat Roland neha megzavarja kis csengettyujevel. olyan fontos dolgok miatt, mint az ajto becsukasa. hogy ne unatkozzuk sokat 10-11ora korul se, vacsi kozben vegissprintelhetjuk ujra a villat, es kitehetjuk az esti teat ami borzalmas izu, es ZOLD!

igy a nap vegere, fel11-11 korul kellokepp kifaradva megyunk be a szobankba, vagy a kertbe piknikezgetni, es beszelgetni.

mindennapok #1

rajottunk, hogy Cannes-rol mar leirtuk ami erdekes; tenger, vasarlas, napozas, es a filmfesztival...

tehat haladunk tovabb az elmenyekkel!
minden nap tortenik valami, ami megszinesiti a "szurke" hetkoznapokat, ilyen volt eloszor Sixte leontese, de nem ez volt az egyetlen. tegnap pl megtudhatta Hanna, hogy ha valaki bemegy a furdobe, akkor az elso dolog amit tesz, hogy lehajol, es a mosdokagylo alatt hatul a fal mellett megnezi, hogy teljes-e a tisztasag?! ezt teszi ugyanis nagy kritikusunk, Roland mert igen, valoban! azt a reszt PONT kihagytuk. masik erdekesseg, hogy ujabban egy szemelynek tekint minket, tehat ha valamelyikunkkel megoszt valamit, akkor azt termeszetesen a masiknak is tudnia kell (lehetoleg azonnal). a mai nap nagy esemenye pedig az volt, hogy Hanna annyira sietett kiszolgalni a csengeto Rolandot (mert van am neki az asztalnal elektromos csengoje, amit ha megnyom, mi a konyhabol rohanunk is ki), hogy veletlen fenekbe szurta egy kessel a kedvenc konyhas bacsinkat. utana mar csak tamolyogni tudott szegeny Hanna a nevetestol....:) Klari is alakitott, epp nem a legmegfelelobb idoben potolta az este elmaradt alvasat, es szedelgett kifele a szobajabol, mikor szembe talalta magat az arra igyekvo "kedvencunkkel". megkerdezte tole, hogy mi a baj (mert kisse komas volt meg a feje), mire frappansan kozolte vele Claire -mert igy hivja-, hogy "oohm...semmi, csak oohm....faj a fejem!" aspirinnel sietett szegeny beteg segitsegere.;)
hat igen...vidaman telnek a napok!

ma csendespihiben Valbonne-ba is elsetaltunk, hogy ledolgozzuk mar felszedett kiloinkat.
nagyon szep kis hely, hangulatos. miset is kineztunk magunknak, bar az elvarasoknak nem felelt meg az idopontja sajnos. tehat meg fontolora vette a haz ura, hogy mikor enged el.

holnap oriasi nagytakaritas var rank 9tol, ugyhogy mindenki szolidariasbol takaritsa ki a sajat, es a szomszedja lakasat! ...na jo, eleg lesz csak a sajat szobajat!:)

...ees a lepel lehull ;)

az egesz haz kisuvickolasaval kezdodott a nap (mint altalaban minden nap). most eloszor a grand salon, majd a petit salon, vegul a konyvtar osszes nemletezo porszemet letorolgettuk a kagylokrol, aggancsokrol, kepkeretekrol... (minden volt ott!!)
egerkepu Corine vezenylete alatt folytatodott a nap, akirol tudni kell, hogy egy kicsit szerencsetlen, es RETTEG a fonoktol, aki egyfolytaban letolja mindenert (van miert...)

utana az ebed elkeszitese kovetkezett, persze csakis olasz-francia receptek alapjan. ebben klari segedkezik, az epp aktualis szakacsnak. Hannus kozben vasalni probal tobb-kevesebb sikerrel, 9 emberre o vasal, eleteben eloszor, hhehehe! :D (es nagyon ugyes!!)
az ebed konnyebb melo mint a vacsora, mert az svedasztalos, de a nap vegere ok is faradnak, ezert mi futkoraszunk korulottuk a tanyerokkal, talakkal, italokkal. a szuper szervirozast szegeny Sixte siinylette meg egyik nap, mikor Klari epp korulotte pattogott, es Hanna nekirohant nagy hevvel, minek kovetkezteben a fiu nemcsak a tanyerjan, de a sajat boren is tapasztalhatta, milyen finom meleg kajaban van resze! :) (mi meg persze szakadtunk a nevetestol, csak hogy fokozzuk a hangulatot!)
persze nemcsak ezek a programjaink nap mint nap; az ebed utani kaverol, a 8 orai aperitivrol, es a vacsora utani teazasrol sem feledkezhetunk meg.

a napot kb 11kor zarjuk, utana johet az esti program (...)

a mindennnapokat azonban megtori heti 1 szabadnap, amit pont tegnap Klarisszima szulinapja alkalmabol tartottunk (meg mert akkor mentek el epp az itteniek piknikezni, de ez mellekes). elmentunk Cannesba, ahol NAGYON jol ereztuk magunkat, de errol majd holnap irunk.

lassan megint 2 ora van, es holnap (vagyis ma) ujraindul a mindennap... - azaz 8kor keles!!